~24. rész~

Hello!
Oké, most volt idő írnunk, szóval tessék:) Öhm igen, új külső. Az előző miatt kaptunk egy-két negatív kritikát, így...reméljük azért tetszeni fog. Kérlek titeket, hogy komizzatok és a végén szavazzatok! 
Szeretünk titeket: LB&NS







Szóval. Most próbálom összeszedni, mi is történt velem ebben a két hónapban. A szüleim meghaltak, a testvérem is. Árva lettem. Egy új család, ami sosem pótólhatja a régit. Új barátok, új iskola új szerelem...és ez kezdett szép lenni. Aztán, egy perc alatt, egy buli alatt minden tönkrement. Minden. Az otthonomtól távol egy dolog volt biztos; Cortez. Ő meg most még a nevét sem tudja a drogtól. Én pedig ott feküdtem Cortezzel /meztelenül/ egy ágyban, mikor Lianneék megjelentek!!!

Cortezt Michael egy rántással leszedte mellőlem, majd kivezette a szobából. Ők azóta is veszekednek, én pedig egyedül lettem hagyva az álmaimmal. Az egyetlen jó az egészben, hogy a legutóbbi álom, nem volt valós.

Nem, ennyi szenvedés már elég volt. Felálltam az ágyról, és a polchoz sétáltam. Levettem egy fotót, ami egy gyönyörű keretbe volt. A család volt rajta. Bőgni kezdtem, és a kép kicsusszant a kezemből, a földre érve apró szilánkokra húllot. Leguggoltam, és a legnagyobbat felvettem. A fürdőbe léptem, majd bezártam magam után az ajtót. háttal álltam neki, és egyszer csak kitört belőlem a zokogás, és csak fokozódott. Sorba jutottak eszembe az emlékek. 

"Ti most akkor jártok?"

         "Abby leszel a barátnőm?"

"Sajnálom hölgyem, részvétem..."

Fájt, rettenetesen fájt. Nem bírtam tovább. ránéztem a kezemben tartott üvegre, és csak csináltam, amit úgy éreztem, meg kell tenni.Átgondoltam még egyszer. Az életem romokban, senki sem foglalkozik velem...Igen, érdemes. Felszisszentem, de nem baj, most fáj, aztán már nem fog. ami megtörtént különben is sakkal rosszabb volt. vért láttam magam körül. Egyszerre elsötétült minden, és a fájdalom is enyhülni kezdett...

*Cortez szemszöge*

Ó, ezeknek is ilyenkor kell jönniük. Azt se tudom miről beszélnek.

-Nem kell engem kioktatni, tudom kit csinálok. De...Abby? Abby hol van???

-biztos a szobában van, elvileg ezt hárman kell megbeszélnünk, és amit vele tettél, hogy mered csak így letámadni?

-Maradjatok már a hülyeségekkel.-szóltam és futni kezdtem a folyosón, nem volt a szobában.

-Basszameg, nincs itt.- szóltam mikor mögöttem volt a csodás család.

-A fürdőt nézted?- kérdezte apu.

Ezúttal hárman indultunk. Nagyon féltem, mert ha Abby elment a házból, esély arra hogy megtaláljuk ebbe a városba...kizárt.
-Abby, Abby! Ott vagy?-mindhárman idegesek voltunk, de nagyon.-Abby nyisd ki ha ott vagy.-kiabáltam a fürdő ajtajának támaszkodva. Be nem tudtunk menni, mert nem nyílt ki az ajtó. Nem tudom mit csinálhat ott bent, mert amiket most átélt...és nem mondtam neki, hogy sajnálom a reggeli vitát. Apu egy erős mozdulattal nekifutott az ajtónak,de semmi. Még egyszer, majd még egyszer, aztán én is segítettem.. Az előbbi vitánkkal már senki sem törődött. Az ajtó nagy nehezen kivágódott. Apa és én egy kicsit előre lendültünk, de nem estünk el.
A látvány kijózanító volt. Abby ott feküdt eszméletlenül, körülötte minden vér. A kezében észrevettem egy szilánkot. Ne, miért tette ezt? Miért? Szemem sarkából egy könnycsepp gurult ki, aztán sírni kezdtem.
-Abby, Abby! Kérlek! Kérlek mondj valamit! Kelj fel!- zokogva feküdtem a mozdulatlan testére. A sírásban közrejátszott a drog is, de már kezdett elmúlni a hatása...így kezdett tudatosulni bennem, mi is történt. Semmi sem érdekelt, csak Abb, az én kicsi Abbym, aki miattam van itt. Mellette egy jegyzetfüzet, nem tudom mi lett volna a célja vele, de nem is akartam. Kizártam a külvilágot, nem hallgattam anyu hisztérikus rohamát, aput, ahogy a mentősökkel telefonál. Kisöpörtem a haját az arcából,és megcsókoltam, bár ő nem csókolt vissza...
 Annyira rossz érzés volt. Nem volt lehetőség bocsánatot kérni, nem volt lehetőség megölelni, megcsókolni úgy, hogy ő is viszonozza. Arra sem volt lehetőség, hogy egyszerűen a szemébe nézzek mosolyogjak, majd azt mondjam: "SZERETLEK"...

~23. rész~

Hello!
Huu. Annyira sajnáljuk, de csak most hozunk részt. Szülinap szülinap hátán. Rengeteg kedves ismerősnek volt most szülinapja. Ezért, mielőtt belekezdenénk, hadd kívánjuk sok boldog születésnapot3 olvasónknak is: Annának , Katának és persze Ádámnak, /ő midig egy angyal a vállunkon:)/! Ez pedig a tiétek:)) Pusz: NS&LB

Az ágyon ültem reggel óta, és Cortezt vártam. Megígérte, hogy együtt leszünk. Már nem bírtam tovább. Sétálgatni kezdtem a házba, mikor kinéztem az egyik ablakon, Cortezt pillantottam meg. Mellette egy szőke hajú lány állt. Mi van? Na ne! Megcsókolta!!! A lány kiment, én pedig visszamentem a szobámba, mielőtt Cortez észrevett volna. Jó, ezt nem bírom.
-Hallom, fent vagy!- szólt C., aki előttem állt. Odalépett, hogy egy csókot adjon, de elléptem.
-Hol voltál?- a hangom parancsoló volt, de nem érdekelt. Most nem.
-Csak egy havernál!


Megint riadva ébredtem fel. Egy újabb álom...Reggel volt.
Felpattantam és eszeveszetten nyitogattam az ajtókat, mire megtaláltam azt a szobát, amiben Cortez aludt.  Az ágyon végigmásztam és keltegetni kezdtem.
-Hé...mi van?-nyújtózkodott csukott szemmel.
-Cortez. Ugye...ugye nem mész el?-kiáltottam,és közbe mellette térdeltem.. Felült.
-Hogy mi?-nézett értetlenül, én pedig elmeséltem az álmom.
-J Abby, elegem van.-mászott ki az ágyból.-Mi a jó édes bánatot akarsz te az álmokkal? Mi vagy te, valami jósnő?-vetette oda gúnyosan. Nem tudom mi baja volt.
-Eljöttünk ide, hogy csak ketten legyünk, neked nem jó! Semmi nem jó!-üvöltötte, és egy szál alsóban kiviharzott. Igaza volt. Sírva fakadtam, annyira nehéz.
-Cortez!-kiáltottam ,de nem volt erőm utána menni. A fejem a párnába fúrtam.
*Cortez szemszöge*

Nem..nem kellett volna így beszélnem vele, de egyszerűen elég volt. Vagy csak a drog-elvonás hatása ez? 
A kocsihoz mentem, és kinyitottam az ajtót, le a kesztyűtartót, és elővettem egy csomag drogot. Rettenetesen mérges voltam magamra, hogy ezt még eldugtam, de most jelen pillanatban örültem neki. Annyira hiányzott. Tudom, hogy megígértem de... Rájöttem, hogy ez hiányzott nekem. Nem érdekelt Abby, nem érdekelt az elvonó, semmi nem érdekel. A legjobb érzés a világon...

este
*Abby szemszöge*

Egész nap semmit nem csináltam. Ez nagyon rossz érzés. Cortezt sehol nem találtam. Mondjuk nem is kerestem, mert arra vártam, hátha vissza
jön, és azt mondja: Annyira sajnálom!!
Amikor kimentem a kocsihoz, már egészem sötét volt már. Benéztem az ablakon, sehol senki. amikor már megnéztem sok helyen, egy kéz ölelt át hátulról. Cortez meleg leheletét éreztem a a nyakamon, amitől kirázott a hideg.
-Gyere babe!!!-a kezemnél fogva húzott befelé, amíg az egyik hálószobához értünk. Hangosan nevetett, majd lelökött az ágyra. Felém hajolt... nagyon közel. Vágytam rá...most már igen. Valami nem volt rendbe vele, furán viselkedett, nem nem érdekelt. Csak átadtam magam...Corteznek. Először én, majd ő vette le a pólóm. a gatyám gombolta ki, amikor feloltódott a lámpa. LIANNE ÉS MICHAEL állt ott!!! Cortez félmeztelenül, én pedig kigombolt nadrágban feküdtem. Ennyi... Felül nem takart semmi, ezért gyorsan magamra rántottam a mellettem lévő első dolgot, Cortez pólóját. Lianne-ék tátott szájjal meredtek ránk.
-Na most álljunk meg! Mi a francot csináltok?- leblokkoltam. Michael nagyon mérges arcot vágott. 
Életem legrosszabb napja, és még koránt sincs vége...

~22. rész~

Hello!

Megígértük, behozzuk a lemaradást, így ma is itt van egy rész, hmm szerintünk olyan átlagos hosszúságú rész lett:)) Jó olvasást Puszi: NS&LB

Nagyon féltem. Mi lesz ha megtörténik.
 Cortez rálépett a gázra.
-Cortez, a jó ég áldjon meg, lassíts, lassíts már!- egy fokkal lassabban ment, de nem volt elég. Kb 10 perce utaztunk de a kezem nagyon izzadt. 
-Mondd már meg...hová megyünk!-kérleltem.
-El...messzire.
-És Lianne-ék? És...és Dan? Velük mi lesz? Mondj már valamit!- üvöltöttem. Igazából attól féltem, hogy velem is az lesz...ami a családommal.
Már régóta mentünk az autópályán. Egészen nyugtató volt ahogy Cortez dudorászott, és az ujjaival dobolt a kormányon. Néha el is felejtettem, hová megyünk, csak az aktuális dallamra  figyeltem, de amikor eszembe jutott, sírva tudtam volna fakadni.Mindent, tényleg mindent ott hagytunk, csak ketten voltunk, ő meg én. Ez mégsem volt olyan szép és jó, amilyennek lenni kellett volna. Sokszor vágytam erre, hogy csak mi ketten ,ahol senki nem ismer minket. Na ezt nem így képzeltem el. Most minden más volt. Csak ne most és ne így történt volna...
Nem sokkal később nyitottam ki a szemem. Már sötét volt, vagy csak a szobában, ahol voltam nem égett a lámpa. Felültem a kanapén és próbáltam szétnézni, de nem sokat láttam.
-Cortez?- szóltam amikor valaki lehuppant mellém, majd átölelte a vállam.
-Nyugi, itt vagyok. Chicagóba vagyunk, a nyaralónkba.-húzott magához.
- Nem, nem jó ez így..Lianne-ék... a suli..a sulival mi lesz??
-Csak egy kicsit maradunk aztán...
-Aztán?- álltam fel, és bár ismeretlen helyen voltam, egészen gyorsan megtaláltam egy lámpa kapcsolót. Hunyorogva néztem szét, de Cortez azonnal leoltotta. 
-Nem kell ,hogy az egész szomszédság tudja, hogy itt vagyunk.-suttogta, majd megölelt.
-És a kocsi?

-Máshol parkoltam le. Nyugi édes, nem lesz semmi baj.. az utolsó szavakat már suttogva mondta ki, ahogy egyre közelebb jött hozzám. A nyakamat kezdte csókolgatni és egyre lejjebb haladt. Megnyugtató volt.
-Hé Cortez nyugi, ne most! Fáradt vagyok.- mosolyogtam rá azt hiszem ma először.
-Jó, aludj akkor.- fektetett le az ágyra, és megpuszilta a homlokom. Rám terített egy takarót, és felállt.
-Várj! Nem maradsz itt velem?- ültem fel mire leült mellém.
-Nem férnénk el ketten.
 Felhúztam a lábam, ő pedig a kanapé másik végébe húzódott. Feltérdeltem és megcsókoltam. A csók nem volt átlagos. Szenvedélyesre, és hosszúra sikeredett. 
-Még nem...állok készen!-szakítottam meg.-Inkább aludj máshol kérlek. 
Csak felállt, és elsétált. Lehet, hogy megsértődött. Nem tudom, de egyszerűen még...még ne most! És ne ebben a helyzetben.
 Csak feküdtem a sötétben, és nem tudtam elaludni. amíg azzal foglalkoztam, hogy mi történt, hogy az, ami kezdett rendbe állni körülöttünk egy perc alatt tönkre ment..na és az álom? Nem lehet véletlen, annyira élethű volt, aztán meg is történt, és ez annyira...annyira furcsa. Fájt a fejem már az egésztől, ezért kimentem vízért és visszajöttem. Aludnom kellett, ezért kb 15 perc forgolódás után elaludtam.

~21. rész~

Huu talán a két kezünkön nem tudnánk megszámolni, milyen rég nem írtunk! Sorry, de ez így jött össze, de most itt van, sok lájk és kommi után már akár holnap is új rész:))) szeretünk titeket! Öhm..és még az, h legalább 4-5 kommi:)) pussz: LB&NS

A rendőr bólintott, én pedig nem beszéltem tovább. Mikor kb. 5 perce csend volt elengedtek, Cortez kinn várt a folyosón.
-Ne aggódj Cortez, Nem , nem lesz akkora nagy baj. Nem tudom én sem mit tegyünk.-tördeltem idegesen az ujjaimat a sötét folyosón.
-Gyere Ab.-ragadta meg a karom, és kifelé húzott az iskolából. Nagyon féltem. Cortez kocsija a parkolóban. Hogy mi??
-Miért...hogyan van itt a kocsit?-torpantam meg.
-Ne törődj vele.-szólt, majd beszállt a kocsiba, én is követtem. C elindította az autót. Erősen kapaszkodtam az ajtóba, de a kezem nagyon izzadt. C nagyon rálépett a gázra. Már a fő úton voltunk.
-Cortez kérlek lassíts.- idegesen néztem rá.
-Jaj Ab, ne csináld már kérlek, mi lesz ha...-és itt Cortez elrántotta a kormányt, így a másik sávba kerültünk, szemből pedig egy autó jött.
-Ne ne neeee fékezz!! Cortez az kérleeeeeeeeek!-ordítottam, de már késő volt. Egy nagy csattanás...
Felriadtam. Csak álom...csak álom. Nyugtattam magam. Cortez mellettem feküdt, és aludt. Megnéztem az időt, 5 óra. ' óra múlva kell kelni. Megpróbáltam visszaaludni, de nem ment, így 5:15-kor lementem a konyhába. Szerencsére senki nem kelt fel. Töltöttem egy pohár vizet és leültem. A kezem izzadt. Ez lehet hogy valami előjel??? Féltem, hogy egyszer csak megtörténik, a rendőrség lép be a terembe, és kikérdeznek minket..és... Nem, ilyen nem lesz!
Az álmok sosem következnek be.
Visszamentem inkább a szobába, és lefeküdtem, majd keltegetni kezdtem Cortezt.
-Léci kelj fel!-hajoltam az arcába, mire ő kinyitotta a szemét.
-Jaj szívem, minek keltél fel?-mosolyodott rám a fáradt szemeivel, és beletúrt a hajába.
-Álmodtam valamit.-néztem a falra, és teljesen átéltem az álmot.
- Jó most már aludj.
-De, ez nem olyan volt.
-Akkor tessék ki vele.-ült fel félig az ágyon és meg elmeséltem neki.
-Jó nyugi, nem történt meg.-adott egy puszit. Visszafeküdtem, jó szorosan mellé, és vissza akartunk aludni, de már 6 óra volt. Kimásztunk az ágyból /mondjuk Cortezt inkább ki rángatni kellett/ és gyorsan felkaptam egy ruhát. kézen fogva indultunk el, de amikor Lianne kijött a konyhából, elkaptam a kezem.
-Menjetek.-Lianne.
Amúgy a suli átlagos volt. De aztán... Egy rendőr lépett be, amitől majdnem elhánytam magam. Úristen ne!!! Fel akartam állni és kikérezkedni, de a férfi megállított.
-Abby, kérem jöjjön velem.-ezek után szinte minden úgy történt, ahogy megálmodtam. A kihallgatás után kiléptem a teremből, és a szememmel Cortezt kerestem , de hála az égnek nem volt a folyosón. Sírva fakadtam, és csak sírtam és sírtam. Az ujjaimat tördelve léptem ki az udvarra, és szemeim törölgetve rohantam a parkolóhoz. A kocsit nem láttam, de C.t igen.
-Abby, Abby gyere!- fogta meg a kezem, és durván maga után húzott, és rángált az utcán irányába.

-Cortez, hát nem érted? -Erre megtorpant.- az álom...pont olyan a valóság, mint az álmom, kis eltérésekkel.
-De éppen ezért, el kell menni.- Határozott volt. Kirángattam a kezem a szorításából, és visszafele kezdtem futni, de elért.
-Ha szeretsz, velem jössz.-bólintottam.- Abb, nem lesz baj, lassan vezetek.-megint elkapta a kezem. Nagyon nehezen ültem a kocsiba, és elindultunk...

~20. rész~ m

*Cortez szemszöge*
-Ja, és menj vissza a szüleidhez, mert keresik a kicsi fiukat.-vetettem oda gúnyosan. Dühös voltam. Hogy merte ezt csinálni Abbyvel? Barom. Mondtam neki már az elején, hogy nem jó ötlet, hiszen ismerem Davet. Nem hitt, nekem. De nem baj, máskor majd fog. Láttam Abbyn, hogy valami baj van, amikor kiértünk az épületből.
-Hé, nyugi, nem lesz baj. Én mindig itt leszek és vigyázok rád...ezt pedig felejtsük el.- nyomtam egy puszit az arcára. Annyira szeretném, ha az én barátnőm lenne. Csak az enyém, igen, úgy is viselkedem és lehet, hogy ez zavarja őt, de nem bírok mást tenni...
Megfogtam a kezét, és láttam, hogy elmosolyodik.
-Jó, csak azt hittem, hogy ő más...-nevetett fel keserűen.-Na de mindegy, te legalább itt vagy.
-Most pedig sétáljunk.-utasítottam. Egy parkhoz mentünk. akkor voltunk itt, amikor először mentem el az orvoshoz. Leültünk egy padra és néma csendben ültünk. Szerettem volna, ha mosolyog, mivel még szinte sosem láttam egy őszinte mosolyt az arcán. Mióta velünk él, csak a szenvedés és a fájdalom éri őt. Szerettem volna, ha komolyan vesz, és elhiszi, hogy szeretem. Letérdeltem elé.
-Hé mit csinálsz?-kérdezte tőlem mosolyogva.
-Abby! Leszel a barátnőm?- néztem fel rá, ő pedig megállás nélkül mosolygott.
-Azt hiszem igen!-mondta ki határozottan és megcsókolt miközben felültem. Újra és újra. Amikor szétváltunk csak mosolygott. Ez kellett nekem. Sokan voltak a parkban, mindenki minket nézett.
-Gyere menjünk!-állt fel, és a kezemnél fogva engem is felrántott aztán elindultunk. Azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Abby az a lány, aki miatt érdemes élni és aki miatt érdemes leszokni a drogról...aki miatt...aki miatt érdemes élni. Hibáztam, amikor az elején annyira bunkó voltam vele.
Amikor már a kapunknál jártunk megállt.
-Mi a baj?-Kérdeztem.
-Cortez..szerintem még, még nem kéne elmondani semmit.-csak bólintottam, éleresztettem a kezét és beléptünk.

*hétfő*
*Abby szemszöge*
Újabb hét...De ez a hét máshogy kezdődött, mert én vagyok a világ legboldogabb embere..tudtam ,hogy jobb lesz. Cortez szeret...és ez a legjobb dolog. Kinyitottam a szemem, és a ruháimhoz léptem. Nem emlékszem, hogy Cortez mikor ment el mellőlem, de már nem volt ott. :/ Kiválasztottam egyet, felkaptam.

Szaladtam kifelé a mosdóba, Cortezzel futottam össze. A derekamnál elkapott és magához húzva adott egy puszit. 
-Készülj!-suttogta-Együtt megyünk.-mosolygott. Én is rámosolyogtam, majd beléptem a fürdőbe. 10 perc múlva készen voltam. Felkaptam a sulis táskám és leszaladtam. Puszit adtam a többieknek, és elindultam Cortez felé. Gyalog mentünk. Boldog voltam. Nagyon. A sulinál sétáltunk. Cortezt odahívták a "barátai", de ő csak rám mosolygott, és úgy, hogy oda sem nézett, tovább mentünk. A folyosó közepén adtam neki egy puszit majd az egyik irányba elindultam de még fogtam a kezét. Már a kézfejénél járt a kezem, mire megszorította, és magához húzva megcsókolt. Aztán ő jobbra ment, és meg balra. Miközben elfordultam elfordultam találkozott a tekintetem rengeteg irigy lányéval. Összehúzódva mentem be a terembe. Mindenki zajongott, de amikor beléptem a zaj elcsendesedett. Mindenki engem nézett, én pedig zavartan elültem a helyemre. Igen, Jack mellé.
-Mi...miaz?- kérdeztem vékony hangon, de ekkor belépett a tanár, és utána...utána jött egy rendőr. Kerestem a szememmel Davet, de nem volt ott, ettől féltem. Haza kellett volna kísérnünk őt tegnap. A kezem az ölembe tettem. Rettenetesen féltem. Mi van ha...
-Gyerekek, nyugalom! Ez az úr csak azért van itt, hogy...hogy tisztázzunk valamit, valakivel.-motyogott , majd megkerülve az asztalát, véletlen belerúgott a székbe, majd zavartan leült.
-Szóval senki ne ijedjen meg. Csak egyetlen lányt vinnék el egy kis időre.-szólt a rendőr.-Abby, kérlek gyere velem.
Rettenetesen ideges voltam. Zavartan felálltam, és visszanéztem az osztályra, semmit nem értettek. Egyhangúlag bámultak maguk elé. Gondoltam milyen lenne most elfutni. Csak futni. Egy percre meg is fordult a fejemben, de tudtam, hogy így lesz a legjobb. Tudtam mivel jár ez. Vagy megmenekülünk /amire az esély 1%/ vagy elveszítem Cortezt...és ez az amit nem akarok. Ha most elvisznek kihallgatni az igazat kell mondanom. De az igazat kell mondanom, amit persze nem akarok.
-Itt ülj le, és várj.-utasított, majd egy terem melletti padra mutatott. Leültem, ő pedig bement. Nem tudom, hogy hány perc telt el, de én óráknak éreztem. A tenyerem nagyon izzadt. Megpróbáltam a fejemben összerakni, hogy mit mondok, de nem ment. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Ösztönösen felugrottam. Cortez lépett ki. Mi van? Őt is kihallgatták? Neki is ugyanolyan furcsa volt, hogy ott állok.
-Nem beszélünk! Abby, gyere! Cortez, menny vissza a termedbe.-szólt kemény hangon a férfi, én pedig elindultam a terembe, miközben megszorítottam C. kezét.
-Na szóval. Ugye pénteken Dave osztálytársatok szervezett egy bulit. Te is ott voltál, és a barátod is. Elmondanád mi történt?-2 férfi nézett rám komoly fejjel. az egyiknek toll volt a kezében, írta, amit mondtunk. Idegesen gondolkoztam. Mit mondjak?teljesen összeugrott a gyomrom...
- Az úgy volt, hogy Dave megölelt, és elkezdett behúzni egy raktárba. Részeg volt..de esetleg...esetleg lehet, hogy drogozott is.-gondolkozni kezdtem. Hirtelen nem jutott semmi az eszembe.-Aztán bejött egy lány...nem tudom ki lehetett az mivel még új vagyok itt és nem nagyon ismerek sok mindenk...
-Csak a fontos dolgokat kérjük.
-Behúzott egyet Davenek.  

~19. rész~

Hello!!
Muahahahahaaaa teljesen véletlen / jó azért ez nem egészen igaz/ írtunk egy rész. De ez különleges extra-tripla-tuti hosszú rész lett :) So jó olvasást.:)) Reméljük hogy azért bejön. Komikat+ lájkokat pls a végére:))) Anna mert megígértük...:) pusszancs:LB&NS

-Figyelj! A mi kapcsolatunk 1000 éve nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. És mit is mondjak, ő szoktatott a drogra. És...és megcsalt.-ejtette ki a szavakat lassan. Odaértünk a kocsihoz, beszálltunk és igaziból csak akkor kezdtem azon gondolkozni, hogy valójában mit fogunk ezért kapni.
Kellemesen csalódtam. Igaz, hogy kb. éjfél volt mire hazaértünk, Lianne-ék csak örültek, hogy együtt mentünk " szórakozni". Khm. 
Fenn csak bedőltem az ágyba, Cortez mellém ült. Láthatólag nem volt álmos, de én nagyon. A hajamat simogatta, én pedig akkor kezdtem tudasulni a ténnyel; rosszul voltam.
-Cortez, hozz valami gyógyszert, vagy nem tudom...csinálj valamit, hogy ne forogjon így a szoba.-csak mosolygott, majd elindult lefelé...

***

Reggelre iszonyatosan fájt a fejem. Valószínűleg még aludtam volna tovább, de valaki ott ült az ágyamon: Daniel.
-Szia!!! -ültem fel- Mondd reggeliztél már??
-Abby, tisztába vagy azzal hogy délután 2 van?- mosolygott rám. A telómhoz kaptam. Tényleg 2 volt.A készülék rezegni kezdett. Dave hívott. Kinyomtam és akkor láttam hogy ezen kívül már vagy 10x hívtak.

Le akartam tenni az éjjeli szekrényemre, de újból csengett. Nem hagytam, most már. Odaszóltam Dannak, hogy most menjen ki, mindjárt én is megyek. Majd felvettem.

-Jónapot ! Abby-vel beszélek?-szólt egy mély férfias hang. Marhára megijedtem.- Dave apja vagyok! Ha minden igaz, te voltál tegnap utoljára Dave-vel. A telefonját megtalálták, de ő sehol. Mondd hol van!!!-üvöltötte a férfi. És ekkor összeszorult a gyomrom. Ha állok, valószínű hogy összeesek.A melkhasam rettenetesen nyomott. Mert...mert ennek csak mi lehetünk a hibásai. Jobban mondva Cortez.

-Hé! Itt vagy még?-szólt kb. egy perc után az apja.

-Igen! találkoztunk tegnap a buliban. De utána elment. Engem otthagyott. -Hazudtam neki. Hazudtam, mert ennek a vége nem lesz egy szép történet. Elárulni Cortezt meg nem akartam. 

Letettem a telefont, és idegesen kimásztam az ágyból. 

Arra gondoltam, hogy elmehetnék megkeresni Davet. Nemm kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Lehet hogy csak a városban van valahol. Felvettem egy rövid gatyát, és egy pólót amikor C. rontott be...ööö egy szál alsóban. Eléggé jó teste van:)

-Jó reggelt szépség! Hová? hová?-odabújt hozzám, és elkezdte csókolgatni a nyakam, de óvatosan arrább léptem.

-Dave apja hívott.-C. fáradtan nézett rám.-Nem találják őt.-egy kicsit meglepődött, majd elmosolyodott.

-Hagyd már őt babe!-ölelt meg újra.-Biztos valahol csövezik.

-De...-kezdtem bele a mondatomba.

-Shh...nyugi van!-mosolygott és maga felé megcsókolt./ohtejóég/ A kezét a derekamra tette, én pedig a tarkójára. Lábujjhegyre álltam, hogy jobban elérjem őt.

-Nem már Cor..tez- szóltam rá, ahogy kiszöktem az öleléséből. A hajam kezdtem igazgatni, amikor odajött hozzám.

-Bocs...de iszonyatosan szeretlek.-suttogta a fülembe. Ilyet először hallottam egy fiútól. Elsírtam volna magamat...(L) Nagyonnnn.

-Ennek nincs itt az ideje. A te..a mi hibánk, hogy baja esett. Jó ha te nem, én akkor is elmegyek.-idegesen felkaptam a táskám a vállamra és lecsörtettem a lépcsőn, bevágva magam után az ajtót.

-Várj...-szólt. Megpördültem.-Én is megyek veled.

-Jó- sétáltam vissza egy apró mosollyal az arcomon-De kérlek kapj fel valamit.-nyöszörögtem.

-Miért? nem láttál még pasit félmeztelenül?- vigyorgott gúnyosan.

-Te olyat nem tudsz mutatni, amit még nem láttam.- vágtam ki magam a kínos helyzetből, mire ő bele akasztotta az ujjait a gatyája szélébe.

-Fogadjunk?-nevetett.

-Hé hé hé!- Lianne hangja élesen vágott a beszélgetésünkbe, de C. ezen is csak nevetett, és elindult a szobájába.

-Ajj Abby ülj le!- mondta végül Li, amikor lesétáltunk a nappaliba. 

Csak kábán bámultam magam elé. Nem tudom mi őrjített meg. Talán Dave...de lehet ez a csók. OMG tökéletes volt. Azon kaptam magam, hogy Lianne engem néz.

-Hová mentek?-mosolygott. Biztosan örült, hogy jóba lettünk.-Nem akartok reggelizni?

-Nem köszi, nem. Csak sétálni megyünk.-hazudtam. Utálom, hogy hazudnom kell.

-Jó szórakozást!

-Köszi..tényleg köszi.-motyogtam össze-vissza

Ekkor lépett be Cortez. Egy " the drogs save my life" felsőt viselt. Milyen ötletes... Lianne egy nagy sóhajtás közbe kiment a konyhába.

-Akkor megyünk!-kiáltottam utána, ő pedig dobott egy puszit a levegőbe.

A kapuba megfogta a kezem, de én egy kicsit elhúzódtam.

-Mi bajod?

-Nem azért jöttem, hogy...hogy ezt csináljuk.-üvöltöttem le a fejét, és idegesen beletúrtam a hajamba.

-oké oké.-húzott magához és egy puszit nyomott a hajamba.

Sétáltunk tovább. Én egészen a szélén mentem a járdának, ő pedig érdekesen lesett, majd mikor már nem bírta nézni a bénáskodásomat, megszólalt.

-Jó kérlek ne viselkedj így. Ha gáz, hogy itt vagyok menj át az út másik oldalára, és ott sétálj. Most elvileg...ajj szóval nem akarsz idejönni, és megfogni a kezem?-Lehet hogy igaza van. Nem tudom. Cortez olyan érdekes. Van, hogy eszméletlen romantikus. Van, hogy akaratos. Van olyan hogy kedves és olyan is, amikor lekezelő. Ezt..ezt imádom benne.

-Bocsi...-tettem amit mondott.-Csak annyira ideges vagyok...-vallottam be neki

Csendben folytatódott az utunk. A parkon keresztül mentünk. hátha....de nem.De  igazból nem is tudom...ilyenkor mi van? Akkor most járok vele?

Amire rögtön gondoltam /és ez a legrosszabb lehetőség/ a buli helyszínén van még mindig. Odaértünk. Eléggé csöves hely volt, így világosban nézve is. Beléptünk. Az ajtók nem voltak bezárva. Sötét volt. Kongott az ürességtől a hely. Csak a buli nyomai látszódtak meg. Szétdobált üvegek, papírok, poharak szanaszét. Nem sokra emlékszem a tegnap estéből, de arra pontosan igen, hogy Dave merre rángatott be tegnap. Besétáltunk hát a kis raktárba. Cortez a telójával világított én meg szorosan mellé bújtam. Úgy lett, ahogy gondoltuk. Ott feküdt véres arccal és a föld is teljesen  véres volt. Erősen C. nyakába temettem az arcom, hogy vissza fojtsam a sírást. Eszméletlen látvány volt! 

-Mért nem takarítottak ebbe a szobába?- súgtam kétségbeesve a fülébe.

-Sehol sem takarítottak.
 Remegő térdekkel guggoltam le a földre, de a lábam nem és állta a guggolást, így letérdeltem. A hajam kitoltam az arcomból, és óvatosan Dave felé nyúltam.

-Dave!? Dave!?- ébresztgettem, majd nagyon gyengén megfogtam a vállát, és rázogatni kezdtem, Cortez pedig csak a szemét forgatta.

Dave nagyon lassan kinyitotta a szemét, és aztán csak engem bámult. Legalább 5 percig volt ez, majd beszédre nyitotta a száját, ami teljesen ki volt száradva.

-Te büdös *****-(mindenki képzelje oda, mit mondott)  erőtlenül megsimította az arcom, és az államnál fogva lerántott maga mellé.

-Hey!-Cortez lerántotta Dave kezét rólam.- Megpofoználak, de az állat kínzásnak számítana. De ezt most jegyezd meg: Ha még legalább még egyszer hozzá mert érni Abby-hez megdöglesz!!! Ő az enyém, megértetted??? 

~18. rész~

Hűűű, hello!!!

Mit is mondhatnánk...szuper, hogy kapjuk a komikat+ a lájkoknak nevezhető is izéket a rész alján:) Tényleg, baromi jó érzés. Megpróbálunk minél több rész besűríteni egy hétbe. Itt van ez is, de előtte még valami. Már túlléptük, rég túlléptük a 3000-et! A másik az, hogy legalább 3 komi kéne, és max 10 "lájk" ~argh nem tudjuk minek mondani~ Szóval ennyi. Jó olvasást. Mindenkit puszilunk: LB&NS

Valamiért, szerintem még nem lenne jó elmondani neki.

Különben is most szakítottak. Nem akarok önző lenni, de szerintem miattam szakítottak, és ez nagyon jól esett. Bár most már nem szívesen kerülnék Ariana szeme elé. Egy biztos. Most Cortezzel sem szeretnék találkozni. Az órára néztem. 8 óra volt. Egy kicsit már sötétedett, de felvettem a cipőm, és a lehető leghalkabban kiosontam a házból. Nem akarok csalódást okozni Dave-nek. Meghívott magához. Rám is gondolt, és ha ő nem lenne, az a Jack ki tudja mit csinált volna velem. Eléggé hamar odaértem. 

Sokáig álltam és az előttem álló épületet néztem. Ez nem egy ház volt...Ez egy eléggé csöves szórakozó hely. Szétnéztem. A házszám egyezett, az utca is. Leállítottam egy embert.

-Elnézést! Jó helyen járok?-meg akartam bizonyosodni, ezért a férfi arcába nyomtam a telóm.

-Öhmm...igen ez az a hely. De nem gondolja, hogy egy kicsit még kicsi ehhez???- Megráztam a fejem. Jó. Lehet hogy kicsi vagyok hozzá. DE az a férfira nem tartozik.

A bejárathoz léptem, és bementem. Aztán már csak sodort a tömeg. 

A zene üvöltött, én pedig ismerős arcokat kerestem, de nem találtam olyat aki...szóval nem találtam Davet. Leültem a pulthoz. Egy kicsit ideges voltam, hogy mit keresek én itt. Ideges voltam, az előbb történtek miatt. Ideges voltam, mert a C. megtudja, hogy mégis eljöttem...Rendeltem magamnak egy két italt. A pultos csak egy kis ráfizetés után adott, mert ugye még nem vagyok 18. Végül Dave megtalált és odajött hozzám.

-Hello Abby! Hűű izé...jó hogy eljöttél!-Szédelgett mellettem, és megállt belém kapaszkodva. Nagyszerű! 
Egyre több ember jött be, és én már teljesen haza akartam menni...Cortezhez.

-Hé Abb, gyere!-nézett rám kába fejjel.

-Figyelj inkább menjünk haza.-próbáltam túlkiabálni a zenét.

-Ne, még ne!- Dave odahúzott magához, és a hajamat piszkálva csókolgatni kezdte a nyakam.

-Ajj, lécci hagyd abba!-el akartam lökni, jobb nem jutott eszembe. De annál jobban szorított.-Dave engedj el!-emeltem még magasabbra a hangom.

-Ne most Abby!-a szavakat lassan ejtette ki.- Szórakozzunk egy kicsit!-vigyorgott a képembe.-Ott van a szobám!-mutatott jobbra-balra. Szerintem azt sem tudta hol van.

-Dave, ez egy szórakozóhely. Nem otthon vagy! Kérlek eressz el!

Attól függetlenül, hogy be volt rúgva, el tudott húzni. Nem bírtam magam tartani, mert már én is ittam 3 sört. Egy raktár szerű szobában kötöttünk ki. Dave lerántott egy matracra, ami a földön volt, és elkezdte lehámozni rólam a koktélruhát.

-Ne Dave! Hagyd abba!- utasítottam sokadjára. Miért kellett nekem eljönnöm? Miért ittam? Nem bírtam mit csinálni. Meggyőzni nem tudtam. Elfutni meg...meg még úgysem.Hagynom kellet, hogy csinálja azt amit akar.
 Egyszerre csak azt vettem észre, hogy Dave szorítása ellazul. Lefordul a szivacsról. Az orrából ömlött a vér. Felnéztem. Cortez volt az. Egy fehérnemű volt csak rajtam ezért elkezdtem magam előtt kapkodni a kezem. / nem értem miért, pedig olyan sötét volt, hogy nem látott volta semmit/. Cortez a ruhámat nyújtotta felém. Belebújtam. Várjunk csak...C. azért jött hogy " megmentsen"? Egy csókot leheltem az ajkára.

-Annyira sajnálom...és köszííí!-mondtam.

-Abby, te részeg vagy!- Nézett végig rajtam.-Hmm, ruha nélkül jobb volt.-vigyorgott. A vállába boxoltam, és mosolyogva egy puszit nyomott a homlokomra.-Na lépjünk innen!

-Várj!-és a földön fekvő Davere néztem.-Segíteni kéne.

-Abby ne viccelj! Végig ki akart használni. Csak az alkalomra várt. Amúgy akkor is megtette volna, ha nem ful részeg.

Sírni kezdtem, Cortez megragadta a csuklóm, és elindultunk kifelé. Szó szerint bőgtem már, nem tudom miért. A tömegben véletlen eleresztettem Cortez kezét, de nem is figyeltem, csak mentem egyenest kifelé. Végül kiértem az útra. Sötét volt, szinte csak a buli fénye világította be az utcát. Cortez sehol sem volt. Leültem az út szélére, és vártam. Csak vártam.

Nem sokkal később hallottam a hangját, ezért felálltam, de azzal a lendülettel majdnem el is estem. Cortez elkapott. Rettenetesen ideges volt. Nem, nem mondta de látszott.

-Valami baj van?-kérdeztem.

-Dehogy! De most már menjünk haza. Ennyi elég volt.-karolt át mosolyogva, én pedig viszonoztam-Bonyolult vagy. Én pont ezért szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.

-Cortez!-szóltam halkan, türelmesen nézett.- Miért szakítottál Arianaval?-láttam a szemében a düht és a szomorúságot. Muszáj megtudnom!

-Az egyik ok te voltál!-szólalt meg a csend után.

-És a másik?-fürkésztem az arcát, de nem szólalt meg.-Cortez kérlek mondd már el! Bízz bennem!-megtorpant az úton. Mélyen a szemembe nézett.

-Biztos tudni akarod?- kérdezett rá keserűen. Mi van ha valami nagy dologhoz van köze? Mi van ha nem is miattam csinálta? MI van ha...A választól...FÉLTEM!!!