~23. rész~

Hello!
Huu. Annyira sajnáljuk, de csak most hozunk részt. Szülinap szülinap hátán. Rengeteg kedves ismerősnek volt most szülinapja. Ezért, mielőtt belekezdenénk, hadd kívánjuk sok boldog születésnapot3 olvasónknak is: Annának , Katának és persze Ádámnak, /ő midig egy angyal a vállunkon:)/! Ez pedig a tiétek:)) Pusz: NS&LB

Az ágyon ültem reggel óta, és Cortezt vártam. Megígérte, hogy együtt leszünk. Már nem bírtam tovább. Sétálgatni kezdtem a házba, mikor kinéztem az egyik ablakon, Cortezt pillantottam meg. Mellette egy szőke hajú lány állt. Mi van? Na ne! Megcsókolta!!! A lány kiment, én pedig visszamentem a szobámba, mielőtt Cortez észrevett volna. Jó, ezt nem bírom.
-Hallom, fent vagy!- szólt C., aki előttem állt. Odalépett, hogy egy csókot adjon, de elléptem.
-Hol voltál?- a hangom parancsoló volt, de nem érdekelt. Most nem.
-Csak egy havernál!


Megint riadva ébredtem fel. Egy újabb álom...Reggel volt.
Felpattantam és eszeveszetten nyitogattam az ajtókat, mire megtaláltam azt a szobát, amiben Cortez aludt.  Az ágyon végigmásztam és keltegetni kezdtem.
-Hé...mi van?-nyújtózkodott csukott szemmel.
-Cortez. Ugye...ugye nem mész el?-kiáltottam,és közbe mellette térdeltem.. Felült.
-Hogy mi?-nézett értetlenül, én pedig elmeséltem az álmom.
-J Abby, elegem van.-mászott ki az ágyból.-Mi a jó édes bánatot akarsz te az álmokkal? Mi vagy te, valami jósnő?-vetette oda gúnyosan. Nem tudom mi baja volt.
-Eljöttünk ide, hogy csak ketten legyünk, neked nem jó! Semmi nem jó!-üvöltötte, és egy szál alsóban kiviharzott. Igaza volt. Sírva fakadtam, annyira nehéz.
-Cortez!-kiáltottam ,de nem volt erőm utána menni. A fejem a párnába fúrtam.
*Cortez szemszöge*

Nem..nem kellett volna így beszélnem vele, de egyszerűen elég volt. Vagy csak a drog-elvonás hatása ez? 
A kocsihoz mentem, és kinyitottam az ajtót, le a kesztyűtartót, és elővettem egy csomag drogot. Rettenetesen mérges voltam magamra, hogy ezt még eldugtam, de most jelen pillanatban örültem neki. Annyira hiányzott. Tudom, hogy megígértem de... Rájöttem, hogy ez hiányzott nekem. Nem érdekelt Abby, nem érdekelt az elvonó, semmi nem érdekel. A legjobb érzés a világon...

este
*Abby szemszöge*

Egész nap semmit nem csináltam. Ez nagyon rossz érzés. Cortezt sehol nem találtam. Mondjuk nem is kerestem, mert arra vártam, hátha vissza
jön, és azt mondja: Annyira sajnálom!!
Amikor kimentem a kocsihoz, már egészem sötét volt már. Benéztem az ablakon, sehol senki. amikor már megnéztem sok helyen, egy kéz ölelt át hátulról. Cortez meleg leheletét éreztem a a nyakamon, amitől kirázott a hideg.
-Gyere babe!!!-a kezemnél fogva húzott befelé, amíg az egyik hálószobához értünk. Hangosan nevetett, majd lelökött az ágyra. Felém hajolt... nagyon közel. Vágytam rá...most már igen. Valami nem volt rendbe vele, furán viselkedett, nem nem érdekelt. Csak átadtam magam...Corteznek. Először én, majd ő vette le a pólóm. a gatyám gombolta ki, amikor feloltódott a lámpa. LIANNE ÉS MICHAEL állt ott!!! Cortez félmeztelenül, én pedig kigombolt nadrágban feküdtem. Ennyi... Felül nem takart semmi, ezért gyorsan magamra rántottam a mellettem lévő első dolgot, Cortez pólóját. Lianne-ék tátott szájjal meredtek ránk.
-Na most álljunk meg! Mi a francot csináltok?- leblokkoltam. Michael nagyon mérges arcot vágott. 
Életem legrosszabb napja, és még koránt sincs vége...