~21. rész~

Huu talán a két kezünkön nem tudnánk megszámolni, milyen rég nem írtunk! Sorry, de ez így jött össze, de most itt van, sok lájk és kommi után már akár holnap is új rész:))) szeretünk titeket! Öhm..és még az, h legalább 4-5 kommi:)) pussz: LB&NS

A rendőr bólintott, én pedig nem beszéltem tovább. Mikor kb. 5 perce csend volt elengedtek, Cortez kinn várt a folyosón.
-Ne aggódj Cortez, Nem , nem lesz akkora nagy baj. Nem tudom én sem mit tegyünk.-tördeltem idegesen az ujjaimat a sötét folyosón.
-Gyere Ab.-ragadta meg a karom, és kifelé húzott az iskolából. Nagyon féltem. Cortez kocsija a parkolóban. Hogy mi??
-Miért...hogyan van itt a kocsit?-torpantam meg.
-Ne törődj vele.-szólt, majd beszállt a kocsiba, én is követtem. C elindította az autót. Erősen kapaszkodtam az ajtóba, de a kezem nagyon izzadt. C nagyon rálépett a gázra. Már a fő úton voltunk.
-Cortez kérlek lassíts.- idegesen néztem rá.
-Jaj Ab, ne csináld már kérlek, mi lesz ha...-és itt Cortez elrántotta a kormányt, így a másik sávba kerültünk, szemből pedig egy autó jött.
-Ne ne neeee fékezz!! Cortez az kérleeeeeeeeek!-ordítottam, de már késő volt. Egy nagy csattanás...
Felriadtam. Csak álom...csak álom. Nyugtattam magam. Cortez mellettem feküdt, és aludt. Megnéztem az időt, 5 óra. ' óra múlva kell kelni. Megpróbáltam visszaaludni, de nem ment, így 5:15-kor lementem a konyhába. Szerencsére senki nem kelt fel. Töltöttem egy pohár vizet és leültem. A kezem izzadt. Ez lehet hogy valami előjel??? Féltem, hogy egyszer csak megtörténik, a rendőrség lép be a terembe, és kikérdeznek minket..és... Nem, ilyen nem lesz!
Az álmok sosem következnek be.
Visszamentem inkább a szobába, és lefeküdtem, majd keltegetni kezdtem Cortezt.
-Léci kelj fel!-hajoltam az arcába, mire ő kinyitotta a szemét.
-Jaj szívem, minek keltél fel?-mosolyodott rám a fáradt szemeivel, és beletúrt a hajába.
-Álmodtam valamit.-néztem a falra, és teljesen átéltem az álmot.
- Jó most már aludj.
-De, ez nem olyan volt.
-Akkor tessék ki vele.-ült fel félig az ágyon és meg elmeséltem neki.
-Jó nyugi, nem történt meg.-adott egy puszit. Visszafeküdtem, jó szorosan mellé, és vissza akartunk aludni, de már 6 óra volt. Kimásztunk az ágyból /mondjuk Cortezt inkább ki rángatni kellett/ és gyorsan felkaptam egy ruhát. kézen fogva indultunk el, de amikor Lianne kijött a konyhából, elkaptam a kezem.
-Menjetek.-Lianne.
Amúgy a suli átlagos volt. De aztán... Egy rendőr lépett be, amitől majdnem elhánytam magam. Úristen ne!!! Fel akartam állni és kikérezkedni, de a férfi megállított.
-Abby, kérem jöjjön velem.-ezek után szinte minden úgy történt, ahogy megálmodtam. A kihallgatás után kiléptem a teremből, és a szememmel Cortezt kerestem , de hála az égnek nem volt a folyosón. Sírva fakadtam, és csak sírtam és sírtam. Az ujjaimat tördelve léptem ki az udvarra, és szemeim törölgetve rohantam a parkolóhoz. A kocsit nem láttam, de C.t igen.
-Abby, Abby gyere!- fogta meg a kezem, és durván maga után húzott, és rángált az utcán irányába.

-Cortez, hát nem érted? -Erre megtorpant.- az álom...pont olyan a valóság, mint az álmom, kis eltérésekkel.
-De éppen ezért, el kell menni.- Határozott volt. Kirángattam a kezem a szorításából, és visszafele kezdtem futni, de elért.
-Ha szeretsz, velem jössz.-bólintottam.- Abb, nem lesz baj, lassan vezetek.-megint elkapta a kezem. Nagyon nehezen ültem a kocsiba, és elindultunk...