~20. rész~ m

*Cortez szemszöge*
-Ja, és menj vissza a szüleidhez, mert keresik a kicsi fiukat.-vetettem oda gúnyosan. Dühös voltam. Hogy merte ezt csinálni Abbyvel? Barom. Mondtam neki már az elején, hogy nem jó ötlet, hiszen ismerem Davet. Nem hitt, nekem. De nem baj, máskor majd fog. Láttam Abbyn, hogy valami baj van, amikor kiértünk az épületből.
-Hé, nyugi, nem lesz baj. Én mindig itt leszek és vigyázok rád...ezt pedig felejtsük el.- nyomtam egy puszit az arcára. Annyira szeretném, ha az én barátnőm lenne. Csak az enyém, igen, úgy is viselkedem és lehet, hogy ez zavarja őt, de nem bírok mást tenni...
Megfogtam a kezét, és láttam, hogy elmosolyodik.
-Jó, csak azt hittem, hogy ő más...-nevetett fel keserűen.-Na de mindegy, te legalább itt vagy.
-Most pedig sétáljunk.-utasítottam. Egy parkhoz mentünk. akkor voltunk itt, amikor először mentem el az orvoshoz. Leültünk egy padra és néma csendben ültünk. Szerettem volna, ha mosolyog, mivel még szinte sosem láttam egy őszinte mosolyt az arcán. Mióta velünk él, csak a szenvedés és a fájdalom éri őt. Szerettem volna, ha komolyan vesz, és elhiszi, hogy szeretem. Letérdeltem elé.
-Hé mit csinálsz?-kérdezte tőlem mosolyogva.
-Abby! Leszel a barátnőm?- néztem fel rá, ő pedig megállás nélkül mosolygott.
-Azt hiszem igen!-mondta ki határozottan és megcsókolt miközben felültem. Újra és újra. Amikor szétváltunk csak mosolygott. Ez kellett nekem. Sokan voltak a parkban, mindenki minket nézett.
-Gyere menjünk!-állt fel, és a kezemnél fogva engem is felrántott aztán elindultunk. Azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Abby az a lány, aki miatt érdemes élni és aki miatt érdemes leszokni a drogról...aki miatt...aki miatt érdemes élni. Hibáztam, amikor az elején annyira bunkó voltam vele.
Amikor már a kapunknál jártunk megállt.
-Mi a baj?-Kérdeztem.
-Cortez..szerintem még, még nem kéne elmondani semmit.-csak bólintottam, éleresztettem a kezét és beléptünk.

*hétfő*
*Abby szemszöge*
Újabb hét...De ez a hét máshogy kezdődött, mert én vagyok a világ legboldogabb embere..tudtam ,hogy jobb lesz. Cortez szeret...és ez a legjobb dolog. Kinyitottam a szemem, és a ruháimhoz léptem. Nem emlékszem, hogy Cortez mikor ment el mellőlem, de már nem volt ott. :/ Kiválasztottam egyet, felkaptam.

Szaladtam kifelé a mosdóba, Cortezzel futottam össze. A derekamnál elkapott és magához húzva adott egy puszit. 
-Készülj!-suttogta-Együtt megyünk.-mosolygott. Én is rámosolyogtam, majd beléptem a fürdőbe. 10 perc múlva készen voltam. Felkaptam a sulis táskám és leszaladtam. Puszit adtam a többieknek, és elindultam Cortez felé. Gyalog mentünk. Boldog voltam. Nagyon. A sulinál sétáltunk. Cortezt odahívták a "barátai", de ő csak rám mosolygott, és úgy, hogy oda sem nézett, tovább mentünk. A folyosó közepén adtam neki egy puszit majd az egyik irányba elindultam de még fogtam a kezét. Már a kézfejénél járt a kezem, mire megszorította, és magához húzva megcsókolt. Aztán ő jobbra ment, és meg balra. Miközben elfordultam elfordultam találkozott a tekintetem rengeteg irigy lányéval. Összehúzódva mentem be a terembe. Mindenki zajongott, de amikor beléptem a zaj elcsendesedett. Mindenki engem nézett, én pedig zavartan elültem a helyemre. Igen, Jack mellé.
-Mi...miaz?- kérdeztem vékony hangon, de ekkor belépett a tanár, és utána...utána jött egy rendőr. Kerestem a szememmel Davet, de nem volt ott, ettől féltem. Haza kellett volna kísérnünk őt tegnap. A kezem az ölembe tettem. Rettenetesen féltem. Mi van ha...
-Gyerekek, nyugalom! Ez az úr csak azért van itt, hogy...hogy tisztázzunk valamit, valakivel.-motyogott , majd megkerülve az asztalát, véletlen belerúgott a székbe, majd zavartan leült.
-Szóval senki ne ijedjen meg. Csak egyetlen lányt vinnék el egy kis időre.-szólt a rendőr.-Abby, kérlek gyere velem.
Rettenetesen ideges voltam. Zavartan felálltam, és visszanéztem az osztályra, semmit nem értettek. Egyhangúlag bámultak maguk elé. Gondoltam milyen lenne most elfutni. Csak futni. Egy percre meg is fordult a fejemben, de tudtam, hogy így lesz a legjobb. Tudtam mivel jár ez. Vagy megmenekülünk /amire az esély 1%/ vagy elveszítem Cortezt...és ez az amit nem akarok. Ha most elvisznek kihallgatni az igazat kell mondanom. De az igazat kell mondanom, amit persze nem akarok.
-Itt ülj le, és várj.-utasított, majd egy terem melletti padra mutatott. Leültem, ő pedig bement. Nem tudom, hogy hány perc telt el, de én óráknak éreztem. A tenyerem nagyon izzadt. Megpróbáltam a fejemben összerakni, hogy mit mondok, de nem ment. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Ösztönösen felugrottam. Cortez lépett ki. Mi van? Őt is kihallgatták? Neki is ugyanolyan furcsa volt, hogy ott állok.
-Nem beszélünk! Abby, gyere! Cortez, menny vissza a termedbe.-szólt kemény hangon a férfi, én pedig elindultam a terembe, miközben megszorítottam C. kezét.
-Na szóval. Ugye pénteken Dave osztálytársatok szervezett egy bulit. Te is ott voltál, és a barátod is. Elmondanád mi történt?-2 férfi nézett rám komoly fejjel. az egyiknek toll volt a kezében, írta, amit mondtunk. Idegesen gondolkoztam. Mit mondjak?teljesen összeugrott a gyomrom...
- Az úgy volt, hogy Dave megölelt, és elkezdett behúzni egy raktárba. Részeg volt..de esetleg...esetleg lehet, hogy drogozott is.-gondolkozni kezdtem. Hirtelen nem jutott semmi az eszembe.-Aztán bejött egy lány...nem tudom ki lehetett az mivel még új vagyok itt és nem nagyon ismerek sok mindenk...
-Csak a fontos dolgokat kérjük.
-Behúzott egyet Davenek.