~17. rész~

Helooka!
Kökk a komikat+ lájkokat, annyira jól esik nekünk! És..wow, túlhaladtuk a 3000 (!!!) megtekintést! Annyira szuper, és kösszi! Várjuk a kövi visszajelzéseket:)) pussz: LB&NS

Cortez mosolyogva bámult engem, én meg hirtelen azt sem tudtam hol vagyunk.
-Hát akkor várhatnak a barátnők. -kihangsúlyozta a "barátnők" szót, majd közelebb hajolt hogy megcsókoljon, de elfordultam.
-Figyelj Cortez. Én, én nem tudom, mi van! Van barátnőd, Ariana , aztán ma suliban azt mondtad, járunk, és ha kedved tartja megcsókolsz. Szerintem ezt meg kéne beszélni .-mondtam eléggé hangosan. Ekkor C. arcáról eltűnt az előbbi szórakozottság, komolyságot láttam, és csak engem bámult. Kék szemek, barna haj, de.../És sajna mindig van egy de/
-Beszéljük meg most. -suttogta. Nem érdekelt már a buli.Jó, igen, érdekelt. Nem inkább baromira izgultam hogy odaérjek, de ez milyen jól hangzik: nem érdekelt.:)
-Öhm...de nekem el kell mennem a barátnőim. -hebegtem.
-Jaj Abby, tudom hogy Dave-vel mész buliba. Ismerlek eléggé téged is és Dave-t is! -mosolyodott el gúnyosan és beindult a házba, én meg követtem.
Felmentünk a szobájához .Leült az ágyra, és a mellette lévő helyet ütögette ,hogy üljek le, de én még kiszaladtam a mosdóba, hogy dobjak 1 sms-t Dave-nek: kicsit késni fogok. Majd visszamentem.
-Abb. -kezdte el-Csodás lány vagy! Amikor idejöttél kicsit más volt a véleményem, de most...Tegnap voltam az orvosnál. Brutál kemény az egész...és megkérdezhetem...hogy máskor elkísérsz e?- mondta. Hogy most nem is arról akar, beszéli hogy mi legyen velünk?? He?? 
- És Ariana mit szólna?????-csak lehajtotta a fejét a kérdésemre.

*Cortez szemszöge*
Tegnap úgy döntöttem, szakítok Arianaval, így még aznap este, az orvos után elmentem hozzá.

*visszaemlékezés*

 Amikor kopogtam az ajtón nem nyitotta ki senki pedig tudtam hogy otthon van mivel égett fett a villany és mindig lekapcsolja ha nincs otthon. Idegesen dörömböltem az ajtón de semmi. Mi van ha valami baja esett ?? Mi van ha elájult és azért nem tud kijönni Okéé.. tudtam hogy már nem lesz a barátnőm de segítenem kell neki ha bajba van, főleg…főleg ha terhes, de nem, ezt most elfelejthetem, nem én vagyok az apja!!! Érzem. Most vagy soha alapon elhúztam a lábtörlőt. Tudtam, hogy van ott egy pótkulcs mivel még a kapcsolatunk elején megmutatta ha valami lenne be tudjak menni .Ott volt. Elforgattam a zárban a kulcsot, benyitottam. Még mindig semmi és senki. Végigmentem a házon. Nincs nagy háza,  a barátnőjével lakik itt, de hogy is mondjam, eléggé rendetlen. Berontottam a szobájába és olyan látvány tárult elém amit még most is emésztek. Ariana az asztalon ült félmeztelenül és egy kb velem egy idős ( talán egy kicsit idősebb) fiú feküdt (!!!!) rajta.
- Bassza meg ! - motyogtam halkan. Idegesen becsaptam az ajtóját de utolért. Egy kéz húzott vissza. Csak milliméterek voltak köztünk ezért elhúzódtam. Ezt egyáltalán nem így képzeltem el. Undorító hogy miket tudnak művelni egyesek... 
- Várj Cortez ez nem az aminek látszik- a jól ismert mondatot harsogta a fülembe.. persze hogy nem az…elvileg nem kell félreérteni az ilyen helyzetet.
- Na jó Ariana ennek itt van vége. Most!- kiáltottam majd lerohantam a lépcsőn és kimentem az utcára. Könnyebben elintéztem, mint gondoltam. Így a legjobb. A fejembe húztam a kapucnim és gondolkoztam…gondolkoztam hogy mért tette ezt velem…gondolkoztam hogy mért csak most lett ennek vége... gondolkoztam hogy mért nem Abbyvel vagyok amikor vele kéne lennem.

*Visszaemlékezés vége *

-Tegnap szakítottam…vele- nem mondtam ki a nevét mivel fájt volna…okéé…megcsalt…vehetjük úgy hogy én is de a szívem mélyén mindig is szerettem…de ezután...Így a legjobb, a leges legjobb.

*Abby szemszöge*
-Cortez…én én nem tudom. Hiszen...-néztem a szemébe...és ekkor valami eldőlt bennem. SZERETEM!!! De nagyon.

-Nem járnál velem, mert egy drogos vagyok...ugye? Ugye ez a baj. -állt volna fel az ágyról, de én megragadtam a karját, és visszarántottam.
-Neeem, nem vagy az mert sikerül leszoknod, nézd, én csak kérdezni akarok valamit.- néztem rá. És csend lett. Mintha egy kicsit megállt volna az idő. De nem Az úton ugyanúgy száguldoztak az autók, valahol pont most veszekednek, valaki…pont most halt meg, valaki iszonyatosan nevet, valaki azzal van akit a legjobban utál, valaki most azzal, akit a legjobban szeret a világon. Lehet hogy ez a valaki én vagyok -Mond mit érzel? -értetlenül lesett.
-Hogy hogy mit?
-Hit érzel most? Ebben a percben?- kérdeztem újból.
-Hogy mit érzek? Nem tudom leírni...olyasmit, hogy...hogy iszonyatosan szeretlek, és ,hogy akkor én lennék a legboldogabb ember a földön ha velem lennél.- suttogta. Én pedig elgondolkoztam. Szeretem, igen szeretem...
-Cortez!! Ezt....ezt átgondolhatnám???- kérdeztem ő pedig csak bólintott. -Iszok egy kortyot- kiléptem a szobából, és lesétáltam az üres konyhába. Töltöttem vizet magamnak, majd leültem az asztalhoz.

 Amikor...amikor először láttam...huuu már akkor imádtam a mosolyát, a nevetését, a hangját, a testét mindent, tényleg mindent. Kivéve 2 dolgot. A drogot, és Ariana-t! Ezért tűnt veszélyesnek. Ariana eltűnt, remélem örökké, egy kilőve. A drog pedig...azon tényleg, tényleg segít neki az orvos, és a legjobb lenne ha én is. És itt van a kutya elásva. Hogy igen, még féltem magamnak bevallani, de igen imádom.