~18. rész~

Hűűű, hello!!!

Mit is mondhatnánk...szuper, hogy kapjuk a komikat+ a lájkoknak nevezhető is izéket a rész alján:) Tényleg, baromi jó érzés. Megpróbálunk minél több rész besűríteni egy hétbe. Itt van ez is, de előtte még valami. Már túlléptük, rég túlléptük a 3000-et! A másik az, hogy legalább 3 komi kéne, és max 10 "lájk" ~argh nem tudjuk minek mondani~ Szóval ennyi. Jó olvasást. Mindenkit puszilunk: LB&NS

Valamiért, szerintem még nem lenne jó elmondani neki.

Különben is most szakítottak. Nem akarok önző lenni, de szerintem miattam szakítottak, és ez nagyon jól esett. Bár most már nem szívesen kerülnék Ariana szeme elé. Egy biztos. Most Cortezzel sem szeretnék találkozni. Az órára néztem. 8 óra volt. Egy kicsit már sötétedett, de felvettem a cipőm, és a lehető leghalkabban kiosontam a házból. Nem akarok csalódást okozni Dave-nek. Meghívott magához. Rám is gondolt, és ha ő nem lenne, az a Jack ki tudja mit csinált volna velem. Eléggé hamar odaértem. 

Sokáig álltam és az előttem álló épületet néztem. Ez nem egy ház volt...Ez egy eléggé csöves szórakozó hely. Szétnéztem. A házszám egyezett, az utca is. Leállítottam egy embert.

-Elnézést! Jó helyen járok?-meg akartam bizonyosodni, ezért a férfi arcába nyomtam a telóm.

-Öhmm...igen ez az a hely. De nem gondolja, hogy egy kicsit még kicsi ehhez???- Megráztam a fejem. Jó. Lehet hogy kicsi vagyok hozzá. DE az a férfira nem tartozik.

A bejárathoz léptem, és bementem. Aztán már csak sodort a tömeg. 

A zene üvöltött, én pedig ismerős arcokat kerestem, de nem találtam olyat aki...szóval nem találtam Davet. Leültem a pulthoz. Egy kicsit ideges voltam, hogy mit keresek én itt. Ideges voltam, az előbb történtek miatt. Ideges voltam, mert a C. megtudja, hogy mégis eljöttem...Rendeltem magamnak egy két italt. A pultos csak egy kis ráfizetés után adott, mert ugye még nem vagyok 18. Végül Dave megtalált és odajött hozzám.

-Hello Abby! Hűű izé...jó hogy eljöttél!-Szédelgett mellettem, és megállt belém kapaszkodva. Nagyszerű! 
Egyre több ember jött be, és én már teljesen haza akartam menni...Cortezhez.

-Hé Abb, gyere!-nézett rám kába fejjel.

-Figyelj inkább menjünk haza.-próbáltam túlkiabálni a zenét.

-Ne, még ne!- Dave odahúzott magához, és a hajamat piszkálva csókolgatni kezdte a nyakam.

-Ajj, lécci hagyd abba!-el akartam lökni, jobb nem jutott eszembe. De annál jobban szorított.-Dave engedj el!-emeltem még magasabbra a hangom.

-Ne most Abby!-a szavakat lassan ejtette ki.- Szórakozzunk egy kicsit!-vigyorgott a képembe.-Ott van a szobám!-mutatott jobbra-balra. Szerintem azt sem tudta hol van.

-Dave, ez egy szórakozóhely. Nem otthon vagy! Kérlek eressz el!

Attól függetlenül, hogy be volt rúgva, el tudott húzni. Nem bírtam magam tartani, mert már én is ittam 3 sört. Egy raktár szerű szobában kötöttünk ki. Dave lerántott egy matracra, ami a földön volt, és elkezdte lehámozni rólam a koktélruhát.

-Ne Dave! Hagyd abba!- utasítottam sokadjára. Miért kellett nekem eljönnöm? Miért ittam? Nem bírtam mit csinálni. Meggyőzni nem tudtam. Elfutni meg...meg még úgysem.Hagynom kellet, hogy csinálja azt amit akar.
 Egyszerre csak azt vettem észre, hogy Dave szorítása ellazul. Lefordul a szivacsról. Az orrából ömlött a vér. Felnéztem. Cortez volt az. Egy fehérnemű volt csak rajtam ezért elkezdtem magam előtt kapkodni a kezem. / nem értem miért, pedig olyan sötét volt, hogy nem látott volta semmit/. Cortez a ruhámat nyújtotta felém. Belebújtam. Várjunk csak...C. azért jött hogy " megmentsen"? Egy csókot leheltem az ajkára.

-Annyira sajnálom...és köszííí!-mondtam.

-Abby, te részeg vagy!- Nézett végig rajtam.-Hmm, ruha nélkül jobb volt.-vigyorgott. A vállába boxoltam, és mosolyogva egy puszit nyomott a homlokomra.-Na lépjünk innen!

-Várj!-és a földön fekvő Davere néztem.-Segíteni kéne.

-Abby ne viccelj! Végig ki akart használni. Csak az alkalomra várt. Amúgy akkor is megtette volna, ha nem ful részeg.

Sírni kezdtem, Cortez megragadta a csuklóm, és elindultunk kifelé. Szó szerint bőgtem már, nem tudom miért. A tömegben véletlen eleresztettem Cortez kezét, de nem is figyeltem, csak mentem egyenest kifelé. Végül kiértem az útra. Sötét volt, szinte csak a buli fénye világította be az utcát. Cortez sehol sem volt. Leültem az út szélére, és vártam. Csak vártam.

Nem sokkal később hallottam a hangját, ezért felálltam, de azzal a lendülettel majdnem el is estem. Cortez elkapott. Rettenetesen ideges volt. Nem, nem mondta de látszott.

-Valami baj van?-kérdeztem.

-Dehogy! De most már menjünk haza. Ennyi elég volt.-karolt át mosolyogva, én pedig viszonoztam-Bonyolult vagy. Én pont ezért szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.

-Cortez!-szóltam halkan, türelmesen nézett.- Miért szakítottál Arianaval?-láttam a szemében a düht és a szomorúságot. Muszáj megtudnom!

-Az egyik ok te voltál!-szólalt meg a csend után.

-És a másik?-fürkésztem az arcát, de nem szólalt meg.-Cortez kérlek mondd már el! Bízz bennem!-megtorpant az úton. Mélyen a szemembe nézett.

-Biztos tudni akarod?- kérdezett rá keserűen. Mi van ha valami nagy dologhoz van köze? Mi van ha nem is miattam csinálta? MI van ha...A választól...FÉLTEM!!!