~19. rész~

Hello!!
Muahahahahaaaa teljesen véletlen / jó azért ez nem egészen igaz/ írtunk egy rész. De ez különleges extra-tripla-tuti hosszú rész lett :) So jó olvasást.:)) Reméljük hogy azért bejön. Komikat+ lájkokat pls a végére:))) Anna mert megígértük...:) pusszancs:LB&NS

-Figyelj! A mi kapcsolatunk 1000 éve nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. És mit is mondjak, ő szoktatott a drogra. És...és megcsalt.-ejtette ki a szavakat lassan. Odaértünk a kocsihoz, beszálltunk és igaziból csak akkor kezdtem azon gondolkozni, hogy valójában mit fogunk ezért kapni.
Kellemesen csalódtam. Igaz, hogy kb. éjfél volt mire hazaértünk, Lianne-ék csak örültek, hogy együtt mentünk " szórakozni". Khm. 
Fenn csak bedőltem az ágyba, Cortez mellém ült. Láthatólag nem volt álmos, de én nagyon. A hajamat simogatta, én pedig akkor kezdtem tudasulni a ténnyel; rosszul voltam.
-Cortez, hozz valami gyógyszert, vagy nem tudom...csinálj valamit, hogy ne forogjon így a szoba.-csak mosolygott, majd elindult lefelé...

***

Reggelre iszonyatosan fájt a fejem. Valószínűleg még aludtam volna tovább, de valaki ott ült az ágyamon: Daniel.
-Szia!!! -ültem fel- Mondd reggeliztél már??
-Abby, tisztába vagy azzal hogy délután 2 van?- mosolygott rám. A telómhoz kaptam. Tényleg 2 volt.A készülék rezegni kezdett. Dave hívott. Kinyomtam és akkor láttam hogy ezen kívül már vagy 10x hívtak.

Le akartam tenni az éjjeli szekrényemre, de újból csengett. Nem hagytam, most már. Odaszóltam Dannak, hogy most menjen ki, mindjárt én is megyek. Majd felvettem.

-Jónapot ! Abby-vel beszélek?-szólt egy mély férfias hang. Marhára megijedtem.- Dave apja vagyok! Ha minden igaz, te voltál tegnap utoljára Dave-vel. A telefonját megtalálták, de ő sehol. Mondd hol van!!!-üvöltötte a férfi. És ekkor összeszorult a gyomrom. Ha állok, valószínű hogy összeesek.A melkhasam rettenetesen nyomott. Mert...mert ennek csak mi lehetünk a hibásai. Jobban mondva Cortez.

-Hé! Itt vagy még?-szólt kb. egy perc után az apja.

-Igen! találkoztunk tegnap a buliban. De utána elment. Engem otthagyott. -Hazudtam neki. Hazudtam, mert ennek a vége nem lesz egy szép történet. Elárulni Cortezt meg nem akartam. 

Letettem a telefont, és idegesen kimásztam az ágyból. 

Arra gondoltam, hogy elmehetnék megkeresni Davet. Nemm kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Lehet hogy csak a városban van valahol. Felvettem egy rövid gatyát, és egy pólót amikor C. rontott be...ööö egy szál alsóban. Eléggé jó teste van:)

-Jó reggelt szépség! Hová? hová?-odabújt hozzám, és elkezdte csókolgatni a nyakam, de óvatosan arrább léptem.

-Dave apja hívott.-C. fáradtan nézett rám.-Nem találják őt.-egy kicsit meglepődött, majd elmosolyodott.

-Hagyd már őt babe!-ölelt meg újra.-Biztos valahol csövezik.

-De...-kezdtem bele a mondatomba.

-Shh...nyugi van!-mosolygott és maga felé megcsókolt./ohtejóég/ A kezét a derekamra tette, én pedig a tarkójára. Lábujjhegyre álltam, hogy jobban elérjem őt.

-Nem már Cor..tez- szóltam rá, ahogy kiszöktem az öleléséből. A hajam kezdtem igazgatni, amikor odajött hozzám.

-Bocs...de iszonyatosan szeretlek.-suttogta a fülembe. Ilyet először hallottam egy fiútól. Elsírtam volna magamat...(L) Nagyonnnn.

-Ennek nincs itt az ideje. A te..a mi hibánk, hogy baja esett. Jó ha te nem, én akkor is elmegyek.-idegesen felkaptam a táskám a vállamra és lecsörtettem a lépcsőn, bevágva magam után az ajtót.

-Várj...-szólt. Megpördültem.-Én is megyek veled.

-Jó- sétáltam vissza egy apró mosollyal az arcomon-De kérlek kapj fel valamit.-nyöszörögtem.

-Miért? nem láttál még pasit félmeztelenül?- vigyorgott gúnyosan.

-Te olyat nem tudsz mutatni, amit még nem láttam.- vágtam ki magam a kínos helyzetből, mire ő bele akasztotta az ujjait a gatyája szélébe.

-Fogadjunk?-nevetett.

-Hé hé hé!- Lianne hangja élesen vágott a beszélgetésünkbe, de C. ezen is csak nevetett, és elindult a szobájába.

-Ajj Abby ülj le!- mondta végül Li, amikor lesétáltunk a nappaliba. 

Csak kábán bámultam magam elé. Nem tudom mi őrjített meg. Talán Dave...de lehet ez a csók. OMG tökéletes volt. Azon kaptam magam, hogy Lianne engem néz.

-Hová mentek?-mosolygott. Biztosan örült, hogy jóba lettünk.-Nem akartok reggelizni?

-Nem köszi, nem. Csak sétálni megyünk.-hazudtam. Utálom, hogy hazudnom kell.

-Jó szórakozást!

-Köszi..tényleg köszi.-motyogtam össze-vissza

Ekkor lépett be Cortez. Egy " the drogs save my life" felsőt viselt. Milyen ötletes... Lianne egy nagy sóhajtás közbe kiment a konyhába.

-Akkor megyünk!-kiáltottam utána, ő pedig dobott egy puszit a levegőbe.

A kapuba megfogta a kezem, de én egy kicsit elhúzódtam.

-Mi bajod?

-Nem azért jöttem, hogy...hogy ezt csináljuk.-üvöltöttem le a fejét, és idegesen beletúrtam a hajamba.

-oké oké.-húzott magához és egy puszit nyomott a hajamba.

Sétáltunk tovább. Én egészen a szélén mentem a járdának, ő pedig érdekesen lesett, majd mikor már nem bírta nézni a bénáskodásomat, megszólalt.

-Jó kérlek ne viselkedj így. Ha gáz, hogy itt vagyok menj át az út másik oldalára, és ott sétálj. Most elvileg...ajj szóval nem akarsz idejönni, és megfogni a kezem?-Lehet hogy igaza van. Nem tudom. Cortez olyan érdekes. Van, hogy eszméletlen romantikus. Van, hogy akaratos. Van olyan hogy kedves és olyan is, amikor lekezelő. Ezt..ezt imádom benne.

-Bocsi...-tettem amit mondott.-Csak annyira ideges vagyok...-vallottam be neki

Csendben folytatódott az utunk. A parkon keresztül mentünk. hátha....de nem.De  igazból nem is tudom...ilyenkor mi van? Akkor most járok vele?

Amire rögtön gondoltam /és ez a legrosszabb lehetőség/ a buli helyszínén van még mindig. Odaértünk. Eléggé csöves hely volt, így világosban nézve is. Beléptünk. Az ajtók nem voltak bezárva. Sötét volt. Kongott az ürességtől a hely. Csak a buli nyomai látszódtak meg. Szétdobált üvegek, papírok, poharak szanaszét. Nem sokra emlékszem a tegnap estéből, de arra pontosan igen, hogy Dave merre rángatott be tegnap. Besétáltunk hát a kis raktárba. Cortez a telójával világított én meg szorosan mellé bújtam. Úgy lett, ahogy gondoltuk. Ott feküdt véres arccal és a föld is teljesen  véres volt. Erősen C. nyakába temettem az arcom, hogy vissza fojtsam a sírást. Eszméletlen látvány volt! 

-Mért nem takarítottak ebbe a szobába?- súgtam kétségbeesve a fülébe.

-Sehol sem takarítottak.
 Remegő térdekkel guggoltam le a földre, de a lábam nem és állta a guggolást, így letérdeltem. A hajam kitoltam az arcomból, és óvatosan Dave felé nyúltam.

-Dave!? Dave!?- ébresztgettem, majd nagyon gyengén megfogtam a vállát, és rázogatni kezdtem, Cortez pedig csak a szemét forgatta.

Dave nagyon lassan kinyitotta a szemét, és aztán csak engem bámult. Legalább 5 percig volt ez, majd beszédre nyitotta a száját, ami teljesen ki volt száradva.

-Te büdös *****-(mindenki képzelje oda, mit mondott)  erőtlenül megsimította az arcom, és az államnál fogva lerántott maga mellé.

-Hey!-Cortez lerántotta Dave kezét rólam.- Megpofoználak, de az állat kínzásnak számítana. De ezt most jegyezd meg: Ha még legalább még egyszer hozzá mert érni Abby-hez megdöglesz!!! Ő az enyém, megértetted???