~8. rész~

Hello!!!
Hááát...már vannak képek de még nem döntöttünk!!! Szólval..Azt ajánlom húzz bele!!! Akár pont te is lehetnél a nyertes!  Ez eléggé hosszú rész lett, de reméljük legalább annyira tetszik! És még egy fontos!!! Átléptük a 700 látogatót! Annyira szuper, na de olvassatok..és lájk és megosztás...és képek!! Mert, a 10 részbe már benne lesz az új szereplő!! Puszi: Laura&Noémi


Néztem őket, ahogy rágyújtanak és összeszorult a szívem. Szóval ennyit ér amit mondott. Visszafordultam hát az asztalhoz, a srácok már éppen indultak. Elköszöntek tőlünk, csak Jess állt még Dan előtt.

-Hé Abby! Jess eljöhet hozzánk?-csodálkozva néztem, a megszeppent szőke loknis hajú lányra, és csak mosolyogva bólintottam. Fizettünk, és kifelé indultunk. Daniel-ék előttem mentek. Láttam Dan arcán milyen aranyosan mosolyog a lányra, Jess arca pedig piros lesz.
-Abby, sétálhatunk inkább egyet a parkba?- értettem a célzást, kettesbe akar maradni vele.
-Rendben, 7-kor otthon!-intettem mosolyogva. Ők átmentek az úton, én pedig a járdán folytattam az utam. Óriási forgalom volt. Az út hazáig hosszú volt, de kellemes. Kiszellőztettem a fejem...és ekkor vettem észre hogy már "otthon" is vagyok. De fura...otthon. Beléptem az ajtón, és néma csend fogadott. Gondoltam felmegyek a szobámba. Felértem,és véletlenül Cortezhez nyitottam be, mivel még teljesen új voltam itt és egymás mellett vannak a szobáink. Cortez szőke barátnője az ágyon ült vigyorogva, fekete fehérneműbe Cortez pedig éppen felé indult el, félmeztelen. Mindketten rám néztek. Én a szám elé kaptam a kezem, és becsaptam az ajtót.

 Kirohantam..le a lépcsőn ki a házból. Megbizonyosult bennem, hogy a reggel történtek, csak egyszerű félreértések voltak...Gondoltam, elmegyek Dan-ért. Nem, nem!!! Nem jöhet erre haza...elviszem őket valahová. Amikor már kb. 5 perce sétáltam ismerős alakokat láttam a járdán. Daniel magához húzta a megszeppent lányt, és lágyan megcsókolta. Aranyos volt...de úgy látszik mindenütt zavarok. Miért??? A házba nem mehetek, így is eléggé lejárattam magam,Danieléket pedig nem akarom zavarni.

 Leültem egy padra...miért jár nekem ennyi a rosszból???
Egy jó negyed óra múlva, Daniel hajolt hozzám, és leült mellém. Mosolyogva néztem. 
-Hello Abby!- mosolygott  ő is- Hát te?-Fürkészett fursán.
-Ja én csak...- hebegtem zavartan.- Kijöttem levegőzni.
-Oké, de mostmár menjünk.-mondta nekem meg össze ugrott a gyomrom. Dan felpattant, de én nem mozdultam. Inkább eltereltem a szót.
- Hűha. Nagyon aranyos lány ez a Jess.-néztem rá, és láttam, hogy elpirul, ezért az égre nézett.
-Igen, tényleg az...-Sóhajtott egyet és a combjára csapott.-Gyerünk!
Amikor hazaértünk háll' Istennek, már mindenki otthon volt, az asztalnál ültek. Mi is leültünk.
-Sziasztok!-Köszönt Dan vidáman, én pedig kissé félve. Lianne és Mich visszaköszöntek, Cortez pedig csak a szemét forgatta, majd hangosan felröhögött.
-Mi a baj Cortez?-kérdezte Lianne gyanakodva.
-Ja...semmi-felelte még mindig vigyorogva, nagyon irritált. Lesütöttem a szemem, tudtam, hogy rantam nevet. Nem értem. Reggel még teljesen máshogy nézett ki, és másképp viselkedett. És tudom, hogy élvezte azt a csókot. Nem voltam éhes, csak ültem.
-És...-törte meg a csendet -MI történt ma?-Nem akartam semmit sem mondani.
Mit is mondhatnák? Rányitottam Cortezre, mikor azzal a ....nemtom kivel volt? Vagy láttam Dan-t és Jess-t???
-Semmi különös-szóltam végül.
-Semmi, mi?!- mondta Cortez.
-Itt volt Ariana.-Daniel a leghalkabban mondta, két falat között. Cortez felállt, és felfelé vette az irányt. Lianne szinte sírt, Mich pedig Dühösen felállt.
-Nem hiszem el! Tegnap még láttam reményt...de ez a lány!-mondta ki Mich, és az ablakhoz sétált, mi pedig némát figyeltük. Csak Lianne szippantott néha...
*Cortez szemszöge*
Felmentem a szobámba, és a szekrényemhez léptem, kihúztam a fiókot, és idegesen keresgéltem, mire megtaláltam...a drogot, amit Ariana hozott. Szerettem volna kipróbálni, de eszembe jutott Abby. Miért borult most fel minden??? Ariana-val jó lenni, de Abbyi...ő elvarázsol. 
És olyan dolog történt, amit sosem gondoltam volna, könnycseppek kezdtek hullani a szememből.Eldobtam a drogot, aminek apró szemecskéi egyesével hullottak a földre. A fejem a falnak támasztottam. És csak sírtam. Jó volt kiadni mindent. Fél óra telt el. 
Két tűz között táncoltam Abby, Ariana...
Kinéztem az ablakon, ahol éppen elcsíptem a lemenő napot New York felhő karcolói között. Senki sem gondolná, de igen is értékelni tudom ezeket a dolgokat. A fejem iszonyatosan fájt. Hirtelen elhatározásból fogtam, előkerestem az összes drogot, amit a szobámban dugdostam, és a földre szórtam, majd sírva letérdeltem, arcom a kezembe temettem. A nyugtatóért nyúltam, majd bevettem vagy 10 darabot.
-Abby, gyere nézd meg, mekkora drogossal van dolgod!-kiáltottam, ahogy csak kifért a torkomon. Zokogásom lassan elhalkult...
Abby riadtan rontott be a szobába...